19 évesen házasodtak össze a fiatalok, habár egyesek szerint még ők is gyerekek voltak, teherbe esett a lány, és nagy örömmel, de félelemmel átitatva várták a szülői örömöket, és felelősségteljes éveiket. Azonban semmi sem úgy történt, ahogy azt előre eltervezték.
Egy Reddit-es posztban mesélte el a 22 éves férfi a gondolatait, és érzéseit, amelyet rengetegen ellvastak..Életemben nem voltam még ilyen boldog, mint ezzel a lánnyal, és soha nem is leszek már.. A szüleink ellenezték a kapcsoaltot, és a korai gyermekvállalást, fenyegettek hogy nem támogatnak majd minket pénzzel, de hittünk egymásban a párommal, és nem foglalkoztunk velük..
Ahogy telt az idő, a feleségem mindig beteg volt, és rosszul érezte magát, ez a babavárás már nem kellemes élmény volt, hanem kín. Szenvedett, és meg akartam szüntetni ezt. Már nem akartam a gyereket, csak azt, hogy a párom újra a régi legyen. Azt akartam, hogy szűnjön meg a fájdalma..tavaly elkezdődött a vajúdás, egy olyan gyerekkel, akit már nem akartam, és nem részletezem, de egyedül mentem haza egy kisbabával.
Az első 1 év pokolian nehéz volt, sem arátok, sem szülők senki nem segített, sem anyagilag, sem emberileg. Gyűlöltem a kicsit, hogy miatta halt meg a feleségem, aki belehalt a szülésbe.
Az első 1 év után már tudtam őt szeretni, és megbocsájtottam neki, hogy miatta halt meg az édesanyja.. De soha nem feledem el neki....
