A történetem rövid lesz, de annál meghatóbb, és annál csodálatosabb. A szívem átmelegedett, és elsírtam magam..Elmesélem nektek, hogy mi történt..
2 héttel ezelőtt, amikor esett a hó az egész országban, elutaztam a feleségemmel, és sajnos tönkre ment a GPS, így egy idő után már csak a szemünkkel tudtunk tájékozódni, ami nem segített előre sajnos. Egy Borsod megyei kis faluban kötöttünk ki, ahol elakadt a hóban az autónk. Ott volt egy ház, ami nagyon szegényesnek tűnt, de csendes volt.. Bekiabáltunk, amire ez a 13 éves kisfiú jött ki.. Az első amit észre vettünk, hogy cipő nélkül, hiányos öltözetben sétált oda hozzánk, és megkérdezte miben segíthet.. Mi kértük, hogy vegyen fel egy cipőt, mert megfázik, de azt mondta, ne foglalkozzunk azzal, megszokta már a hideget.. Elmeséltük neki, hogy nem tudjuk hol vagyunk, és a kocsi is megakadt. Erre ő felajánlotta, hogy szívesen alszik kint a pajtában, mi menjünk be hozzájuk, és van még egy kis tüzelőjük, oda teszik, hogy ne a hidegben aludjunk..
Ez volt az a pillanat, ahol elsírtam magam, és rájöttem, hogy minél kevesebb van valakinek, annál inkább ad, mert tudja, milyen az ha valakinek nincs, vagy rossz helyzetbe kerül..A fiútól annyit kértem a segítségéért, hogy had fotózzam le, és had gyűjtsek nekik élelmiszert, vagy meleg ruhákat, hogy így fizessem meg az ő kedvességét.
Van még emberség, csak rossz helyen keressük.. a jó halkan teszi a dolgát.
