Andikám.. !
én vagyok az.. a Marika..
látom tik is elmentetek csónakázni az uraddal.. de köll is ebbe a melegekbe.. na nem panaszkodom, én is beállok olykor a diófa alá, ha már ellepnek a vizek a kapálás közben..
na te anyukám aszt jól beválasztottál.. de nem is köllött végigizgulnod az urad régi hóditásai történetit, amikor a pacallé szürcsölése közben, előadta,,.. dióhéjban..
Hát igen, a Bocskor Gábor pöcölőjét csak én nem láttam meg a margaret tecsör, aszt rajtunk kívül.. Na de a lőrinckéjére nem nézhetett akárki, csak aki nem undorodott tűlle..
aszt a múltkorjába meg is ijedtem, mer asztat montta a cernonné a bót előtt, hogy elhagytad a lőrinckét.. Há monttam is neki..: ilus, hát ne beszéljen mán bolondokat, hogy hagyná mán el, mikor akkoraja a szerelem? aszt erre közbeszól a klampár pista, hogy ő úgy halotta a farkas doktortól, hogy a lőrincke átadta andikámat a kormányos úrnak, a mi dicső trittyentrotty tábornokunknak.. na mondom, akkor andika is családi ékszer lett, mint a nép vagyona..
Hanem nem is ezért írokén tenéked..
A múlt éccaka futok ki a budiba, mikor hallom ám hogy valaki keservesen zokog az eperfa tövibe.. Hát aszt látom hogy egy csepp ember néz az ég felé azokkal a nagy szemeivel.. aszt aszongya nékem hogy ő az íti, a földönkívüli jószág aszt erősen várja mán az űrhajót hogy érte gyűjjenek, mer hogy nem sikerült néki a küldetése. Aszt kérdem milyen küldetésről beszélsz? Hát hogy mán a világegyetemben is feltűnt hogy egy makogó humanojid lett itt az ország leggazdagabb embere, és hogy űtet idekűddték, hogy fejcse meg a talányt, hogy is van ez..
Na mondom na csak sorold, mer én minggyá összepeselem magamat, aszt közben én hallgatom de igen be kell most mán üljek az ajtó mögé.. Aszt aszonggya az íti, akit én csak iminek híttam mert a fogam bent ázott a vajkrémes dobozban, hogy ilyen telepatikával rájacsatlakozott a lőrincke fejire az operában, hogy kiszíjja belűlle azt a mérhetetlen tudást a gazdaság, meg a közgazdaság tudományáról, de aszt ahogy rábufferelt a lőrinckére abból a kétszáz magyar szóbol amit nagy nehezen bemagolt, minggyá elfelejtett vagy ötvenet.. de monggyuk az igaz, hogy legalább megvan néki a töltött káposzta receptje..
Hát aszt jövök ki a budiból, aszt látom hogy neki van dőlve a cseresznyefának, aszt rázza a vállát a zokogás.. Kérdem tűlle mér sírsz mán megint imikém.. erre asszongya nekem hogy ő már amerikát is megjárt régi szaki a kémszakmában, de hogy átverte űtet a lőrincke... és azóta sem gyün rá miféle fondorlat köllött ahhó, hogy ő ne lásson bele az agyába.. mer hát ilyen nincs, hogy egy tök hülye ennyi mindent elérjen.. Na mondom nyugodj meg anyukám, mer mink sem értjük, de a magyar ember nem is spekulál sokat a felsőbb dolgokon, inkább igyá egy stampó barackot aszt lenyugszó tűlle.. Na az beverte a stampedlit, megtürűte a száját aszt elkezdett ballagni a mező irányába.. hát aszt látom hogy a jobbik hagymakapámat húzza maga után.. Hát aszt rákiálltottam, Imi az anyád úristenit.. tanultál te mást is ezektől!
hát aszt nézem azt a csepp embert az űrhajóban, hát szakasztott olyan vót mint mikor a lőrincke meggilisztásodott, aszt olyan igen nagyon lefogyott... Na de andikám.. egy valamit árulj mán el nekem.. ez a szerencsétlen ember úgy néz ki mint a sötétség ásító szája.. hát esténként mikor a kezedet nívejázod.. mi az úristenről beszélgettek.. ?
Sebestyén József
