Már 4 éve, hogy Bogdán László elhunyt. Észrevették, hogy sem a média, sem más források nem emlékeznek meg róla? Ennek bizony megvan az oka… 2020. július 14-én távozott az élők sorából Bogdán László, Cserdi cigány polgármestere.
Halála hatalmas visszhangot váltott ki, emberek százezrei gyászolták. Nem olyan véget ért, amilyet megérdemelt volna, az biztos. Az élet sok kihívást, árulást és aljas támadást tartogatott számára, és voltak, akik kihasználták őt.
De ő folytatta útját, mosolyogva, és gyönyörű magyar nyelven hirdette, amit hitt. Mit is? Elsősorban a magyarságát, a cigány-magyarságát. Jussonak eszünkbe szavai például akkor, amikor választások lesznek, és a régi szokások szerint a cigány lakosság egy részét az urnákhoz viszik szavaztatni ételért vagy egy kis pénzért.
Mit mondott erről Bogdán László cigány emberként? „Ha arra keressük a választ, hogy miért van a cigányok között olyan sok pörköltös ember, akkor először is jó, ha tudjuk, mekkora úr tud lenni a szükség. Nem ezeknek az embereknek a szégyene az, hogy oda szavaznak, ahol enni kapnak.”
Látjuk, mennyire igaza volt? Már 2,5 év telt el halála óta, és már meg sem említik a médiák, a korábbi „nagy politikus” barátok. Kezdik elfelejteni.
Én többször is leutaztam a sírjához, és az irodám vitrinjének tetejéről az ő portréja tekint körbe. Asztalomon Bárdosi Attila könyve, a „Csak egy cigány-csak egy disszidens”, amely részben Laciról szól.
Gyakran olvasok idézeteket tőle, és tanulok soraiból. Mert ő többet érdemel annál, hogy csak úgy elfelejtsék. És nem is fogjuk elfelejteni. Ugye nem? Nyugodj békében, barátom!
