Átnézek az embereken, akik egyszer megbántottak, mint az üvegajtón! Soha többé!
- Soha többé?
- Soha többé!
- Köszönését sem fogadja?
- Dehogynem! Köszönünk... Meg is kérdezem: “Hogy vagy?” De nem érdekel! Van, aki megszeppen… Van, aki bocsánatot kér… Van, aki tudomásul veszi… Van, aki le....ja… De ez egyéni habitustól függ… De ez engem igazából már nem érdekel! Onnantól nincs!
- Nincs?
- Nincs! Az az ember, onnantól nincs!
- Hmmm
- Nincs… hát most mit kezdjek vele? Ugyanis a következő van: A jellem nem változik meg soha!
Azt csak emberek szeretnék hinni, hogy majd alakul!
De ez nem így van! Aki egyszer szemét volt magával, az szemét lesz másodszor is, ha megteheti! Következésképpen legjobban teszi, ha azonnal ajtón kívül van a helye!
(Náray Tamás)
