Az utolsó lélegzetvételéig küzdött az életéért, de szervezete feladta a harcot.
Hajas Ilona gyermekkorában még olyan messzinek tűnt az ismertség. Az az időszak még a hangos jókedvről szólt: a Hajas-gyerekek, Sándor, Katalin és Ilona olyan elevenek voltak, hogy mindenki ismerte őket a környéken. Elevenek, szépek és tehetségesek. Az apjuk, Hajas Sándor tanított és egyben igazgatóként irányította az általános iskolát és túlzás nélkül állítható, hogy a környéken mindenki tisztelte és megsüvegelte a szigorú, ám nagyon is emberséges pedagógust – kezdi a tragikusan fiatalon elhunyt Hajas Ilonára visszaemlékezését az Újságmúzeum.
Hajas Sándor felesége, Ica néni ugyancsak gyerekekkel foglalkozott, hallatlan empátiával, ő vezette a helyi énekkart és ő alakította meg a színjátszó csoportot, ügyes, talpraesett gyerkőcökből. Nyüzsgő élet volt az, egy apró település, kiszínezett, csodákkal teli világában. Onnan még nagyon távolinak tűnt Budapest és az országos ismertség.
