A dubaji csoki lélektana
Mert olyan is van. Van lélektana a dubaji csoki őrületnek. És olyan végtelenül összetett, hogy szerintem a pszichológiával mélyebben foglalkozók már írják is róla a tanulmányokat.
A mai embertársadalmat két dolog választja markánsan ketté: a politika és a pénz.
Bezzeg a dubaji csoki! Az úgy kovácsolja eggyé az embereket, amire nem volt példa évek óta.
Az embereket ezen két vonal, a pénz és a politika mentén frankón el lehet különíteni.
Itthon is, az egész világon. A dubaji csoki viszont eggyé olvasztja az emberi fajt: rajong érte a mélyszegény (akkor is, ha nem veszi meg, mert nem tudja megvenni, csak sóvárog utána) és a milliárdos. Villog vele, aki már megvette, elkészítette, mint holmi státuszszimbólum. Mint egy jóféle verda, vagy balatoni nyaraló, vagy tengerparti utazás: én már ettem, kiváltságos vagyok - ezt sugallja. A dubaji csoki által kiváltságos és szerencsés lesz az is, aki utána egy héten át inkább koplal, mert a zsemlét sem tudja megvenni a következő fizetésig, segélyig.
Ahogyan a szegények között a legjellemzőbb az alkoholizmus, úgy a dubaji csoki is tarol, mert pillanatnyi enyhülést, boldogsághormont jelent.
A világban, amely oly nagyon nehéz, tele van küzdelemmel, lemondással, fájdalommal - jön a dubaji csoki és megsimogatja a pillanatot.
Soha nem ettem és soha nem vásároltam még ilyet, de azt mondtam itthon Férjnek, ha valaki megdob egy táblával, elfogadom. Az őrületbe viszont nem állok bele, mert annyira talmi, hamis a dubaji csoki által nyújtott össznépi összeborulás, közös kéznyújtás, amitől hánykolódik a gyomrom. Mert hazugság.
Mert rombol.
És ebben a hülyeségben kizárólag a multik nyernek. Pár hete mesélte Férj, aki épp az egyik üzlethálózat boltjában volt, hogy:
- Te figyi, találd ki, milyen termékért állnak sort az emberek a bolt előtt és mi az, amit hatosával, érted, hatosával vesznek?
- Pisztáciakrém?
- Honnan tudtad?
Pár hete a fél ország sorban állt, hogy olyan szezámmagos pasztát, pisztáciakrémet, fehér- és tejcsokoládét, azt a furi nevű tésztát és vajat vásároljanak. Vagy minimum cérnametéltet, mert azzal helyettesíthető a kadayif tészta. És mostantól kapható a táblás dubaji csoki is. 17.000-25.000 forintos kilónkénti áron. Van üzlethálózat, ahol a 2.500 forintos 100 grammos táblából maximum kettőt lehet vásárolni egy személynek.
Ó, majd megint trükközni kényszerül a magyar!
Mint az árstoppos tejnél, amikor 2 litert lehetett venni a 2,8-as UHT-ből, úgyhogy papa-mama-gyerekek egymás után sorakoztak fel a pénztárak előtt 2-2 liter tejjel az egyik boltban, hogy aztán átmenjenek a másikba, ott is felálljon a libasor és meglegyen a karton tej, ami náluk egy hét alatt fogy el. Most majd dubaji csokis sorban állás lesz, bravó!
És általa elégedettség, boldogság, a fájdalmak feledése és az érzés, különlegesek vagyunk mi. Gyerekek, karácsonykor most nem lesz szaloncukor, meg bejgli, meg mézes krémes, mert most dubaji csoki van, ugye érthető?
A fotó a Lidl-ben kapható terméket ábrázolja.
