Amikor Anikó édesanyja elhunyt, egy szerény, de annál fontosabb örökséget hagyott rá, amely biztonságot adhatott volna neki a nehéz időszakban. Azonban nem sejtette, hogy ez a pénz konfliktus forrásává válik majd férje, Gábor, és anyósai, Erika és Tamás között. Az újévi vacsora egy olyan döntést hozott, ami alapjaiban változtatta meg az életét.
A nevem Anikó, és amikor édesanyám elhunyt, egy kisebb összeget örököltem. Nem volt elég ahhoz, hogy az életem gyökeresen megváltozzon, de elegendő volt, hogy egy ideig biztosítva érezhessem magam. Az volt a tervem, hogy rendezem a régóta halogatott adósságaimat, elkezdek félretenni egy lakásra, és talán elmegyek egy kis pihenésre, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Gábor, a férjem, kezdetben támogatóan állt ezekhez a terveimhez.
Ahogy telt az idő, Gábor egyre inkább beleavatkozott, hogyan költsem el az örökséget. „Mi lenne, ha vennénk egy új autót?” – tette fel egy alkalommal. „Vagy felújíthatnánk a konyhát, nem gondolod?” Először azt hittem, csak próbál a gyászom elől elterelni, de ahogy ezek a megjegyzések egyre gyakrabban hangzottak el, egyre inkább kényelmetlenül kezdtem érezni magam.
Az újévi vacsora meghívása
Szilveszterkor anyósomék elhívtak minket egy drága étterembe a város szívében. Erika lelkesen mesélte telefonon: „Ez a hely csodálatos, Anikó! Nagyon szép, finomak az ételek, és élő zene is lesz! Alig várom, hogy együtt ünnepeljük az új évet!” Nem akartam elrontani az örömét azzal, hogy a költségekről beszélek, így beleegyeztem. Úgy gondoltam, hogy egyetlen este miatt nem kell aggódnom.
Az étterem valóban lenyűgözött: fények, kellemes zene, és csodálatos illatok mindenhol. Az este eleje igazán jól telt: koktélokat rendeltünk, nevettünk, és élveztük az étkezést. Gábor is sokkal lazábbnak tűnt, mint manapság. Úgy éreztem, végre sikerült közelebb kerülnöm anyósomékhoz.
De ahogy telt az idő, egyre jobban nyomasztott a gondolat, hogy ez az este igazán drága lehet. Az étlap árainak látványa szinte összeszorította a gyomrom. Amikor a pincér letette elénk a számlát, Erika mosolygott rám. „Tudod, Anikó,” kezdte kedvesen, „most, hogy megkaptad az örökséget, igazán kedves lenne, ha te állnád a számlát.”
A döntés pillanata
Megdermedtem. Elvárják tőlem, hogy fizessek? Gábor, aki eddig egy szót sem szólt, most is csak csendben ült. Erika folytatta: „Gondolj arra, hogy most osztozol a család áldásaiban. Anyukád biztosan ezt akarta volna.”
Tamás is beszállt: „Ez csak egy vacsora, Anikó. A család mindig segít egymásnak, nem igaz?” Szavaik mintha szúró tőrökként hatottak volna rám. A férjem még mindig nem szólt. Ez sokkal jobban fájt, mint bármi más.
Ahogy kinyitottam a táskámat, hogy elővegyem a pénztárcámat, egy borítékot találtam benne: anyám utolsó levele. Emlékeztem a soraira: „Légy erős, és ne hagyd, hogy mások kihasználjanak.” A szemem megtelt könnyel, de most nem a szomorúságtól. Mély levegőt vettem, és kihúztam magam.
„Nem, nem fogom kifizetni a vacsorát” – mondtam határozottan.
A konfliktus
A szavak, amik elhagyták a számat, mindent megváltoztattak. Az asztalnál mindenki elnémult. Erika hitetlenkedve nézett rám. „Hogy érted ezt?” – kérdezte. „Ez az örökség az én jövőmre van félretéve,” válaszoltam. „Nem egy étkezésre, és nem arra, hogy mások kedvéért feléljem.”
Tamás idegesen rázta a fejét. „Ez csak egy étkezés, Anikó. Ne legyél már ennyire önző.” Gábor végül megszólalt: „Ne csinálj jelenetet” – mondta halkabban. „Ez nem olyan nagy dolog.”
Felálltam az asztaltól. „Az igazán nagy dolog az, hogy nem állsz ki mellettem. Ez az örökség az enyém, és nem fogom hagyni, hogy bárki megmondja, mire költsem.”
A következmények
Hazafelé Gábor egy szót sem szólt. Másnap reggel azonban kitört. „Megszégyenítettél a szüleim előtt!” – kiabálta. „Miért kellett ezt az egészet ennyire túldramatizálni?”
„Nem hagyom, hogy kihasználjanak a pénzem miatt,” válaszoltam nyugodtan. „Ha nem állsz mellettem, akkor el kell gondolkodnunk a házasságunk jövőjén.”
A beszélgetésünk nem vezetett megoldásra. Néhány nap múlva elköltöztem egy barátomhoz, hogy időt adjak magamnak, és átgondoljam a dolgokat. Nem tudom, hogyan alakul majd a helyzet, de biztos vagyok benne, hogy édesanyám büszke lenne rám, amiért kiálltam magamért.
