Karácsony előtt egy héttel váratlanul megjelentek nálunk a bátyám, Gábor és a felesége, Anita. A fűtésük elromlott, és a házukban olyan hideg volt, hogy elviselhetetlenné vált. Bár nem terveztük a látogatásukat, a férjem, Dávid és én természetesen befogadtuk őket. Akkor még fogalmam sem volt, hogy a döntésünk milyen váratlan eseménysorozatot indít el.
A váratlan vendégek
– Nagyon köszönjük, hogy fogadtok – mondta Gábor, miközben letette a csomagjait az előszobában. – Lehet, hogy karácsonykor is itt leszünk, mert ebben a zűrzavarban nem találtunk szerelőt.
– Semmi gond, csak érezzétek magatokat otthon – válaszolta Dávid kedvesen.
Az első pár nap jól telt, de a harmadik napon Anita viselkedése kezdett igazán zavarni. A vendégszoba helyett a mi hálónkat használta, mindent felforgatva maga után. Nedves törölközők és szétszórt piperecikkek hevertek mindenhol. A legrosszabb az volt, hogy néhány kedvenc pulóverem is eltűnt, és később a bőröndjében találtam rájuk.
A karácsonyi reggel meglepetése
Karácsony reggelén a közös reggelinél valami nagyon nem stimmelt. A nappali kandallójának díszítése megváltozott, és észrevettem, hogy a fekete márványváza, amiben édesanyánk hamvai voltak, eltűnt. Azonnal kérdeztem:
– Valaki látta a vázát, ami itt volt?
Anita felnézett a tányérjáról, és közömbösen válaszolt:
– Ja, kidobtam a hátsó kertbe. Az a váza minden alkalommal rémisztett, amikor ránéztem.
A feszültség fokozódik
– Mit csináltál?! – kiáltottam elborzadva.
– Csak hamvak, ne túlozz! – vont vállat Anita.
Dühösen kifutottam a kertbe, hátha még menthetek valamit, de az anyukám hamvai már szinte teljesen eltűntek. A fájdalom, amit éreztem, leírhatatlan volt.
A karácsonyi éjjeli meglepetés
Aznap este egy szörnyű sikoly rázta fel a házat. Dáviddal rohantunk fel az emeletre, és a szag már messziről elérte az orrunkat – valami szörnyű dolog történt. Anita a vendégszobában állt az ágyon, miközben a szőnyegen és a ruhákon sötét, bűzös víz terült el.
– Mi a fene történt itt? – kérdeztem, próbálva visszafogni a nevetést.
– Az egész a WC-ből jött! – sírta el magát Anita.
Dávid alig tudta visszafogni a nevetését. – Úgy tűnik, csak itt történt baj, ez valami karácsonyi csoda lehet – jegyezte meg, miközben próbálta visszatartani a röhögést.
– Ez biztos karma! – tettem hozzá gúnyosan. – Anyu mindig is szeretett egy kis csínyt.
Anita dühösen rám nézett. – Ez a ti házatok, oldjátok meg!
A karácsonyi igazságszolgáltatás
A probléma nem oldódott meg karácsonyig, mert a szerelő csak másnapra tudott jönni. Anita egész nap morcosan ült az asztalnál, miközben mi többiek jókedvűen beszélgettünk és nevettünk.
Gábor egyszer félrehívott. – Nagyon köszönöm, hogy nem dobtál ki minket – mondta zavartan. – Tudom, hogy Anita nem éppen könnyű eset.
– Gábor, ő kidobta anyukánk hamvait – vágtam rá.
– Tudom, és nagyon sajnálom – sóhajtott. – Nem gondoltam volna, hogy megteszi.
A végső igazság
Anita nem úszta meg. Amikor megpróbálta elmondani a saját verzióját, mindenki rögtön az én oldalamra állt.
– Tényleg kidobtad az anyukájuk hamvait? – kérdezte megrökönyödve egyik nagynéném. – Mi a baj veled?
Estére Anita arca tiszta megalázottságot tükrözött. Amikor Dávid és én később elpakoltunk, halkan odasúgta nekem:
– Szerinted anyukád tényleg itt volt velünk?
Elmosolyodtam. – Ha nem is volt itt fizikailag, biztos vagyok benne, hogy onnan fentről nézte az egészet, és jól nevetett rajta.
