Még mindig nehéz felfognom mindazt, ami történt, miközben ezt a történetet írom. Egyrészt nevetségesnek tűnik az egész helyzet, másrészt képtelen vagyok kiverni a fejemből a múlt péntek este minden stresszes pillanatát. A férjem, Gábor, több mint egy hete kórházban van egy régi csípősérülés miatt, amelyet műteni kellett. Bár már jobban van, a felépülése lassú és nehézkes. Eközben én is alig győzöm a teendőimet: munka, gyerekek, és persze Gábor támogatása.
– Anya, mikor jön már haza apa? – kérdezte a kisfiam, Tamás, miközben a reggeli müzlijét kavargatta.
– Hamarosan, kicsim – próbáltam megnyugtatni, elrejtve a fáradtságot a hangomban. – De előbb meg kell erősödnie.
– De nagyon hiányzik! – szólt közbe Adél, a nagyobbik lányom, könnyekkel a szemében.
– Nekem is, szívem. – Magamhoz öleltem őket, és éreztem, hogy az ő szeretetük ad erőt a mindennapokhoz.
Egy váratlan esti látogatás
Általában délelőtt látogatom meg Gábort, amikor a gyerekek iskolában vannak. Azonban múlt pénteken édesapám felajánlotta, hogy a gyerekeket magához viszi éjszakára.
– Úgy látom, rád fér egy kis pihenés – mondta együttérzően. – Mikor aludtál utoljára rendesen?
Bevallom, nem is emlékeztem. Az ajánlatot elfogadva úgy döntöttem, meglepem Gábort egy esti látogatással. Talán sikerül feldobnom a hangulatát.
Amikor beléptem a kórterembe, Gábor éppen a telefonját böngészte, de ahogy meglátott, szinte megdermedt.
– Szia – köszöntem mosolyogva, és letettem a táskámat egy székre. – Nem számítottál rám, igaz?
– Nem... azt hittem, délelőtt voltál itt – válaszolta zavartan.
– Hiányzol, Gábor. Tudnod kell, hogy a gyerekek is nagyon várnak haza.
Valami furcsa volt a viselkedésében, amitől összeszorult a gyomrom.
A figyelmeztetés
Mielőtt elhagytam volna a szobát, hogy kidobjam egy almát, összefutottam az egyik nővérrel, Katival.
– Beszélhetnénk egy pillanatra? – kérdezte halkan, láthatóan idegesen.
– Persze, mi a gond? – kérdeztem aggódva.
– Nem orvosi dolog, de... nézz be a férjed ágya alá, amikor visszamész – mondta rejtélyesen.
Zavarodottan tértem vissza a szobába, és egy ürügyet keresve leguggoltam az ágyhoz. Amikor benéztem, a lélegzetem is elakadt: egy nő bújt el ott.
Az igazság
– Ki maga, és mit keres itt?! – kiáltottam.
Gábor elfehéredett. – Zsuzsa, várj! Ez nem az, aminek gondolod!
A nő dadogva bemutatkozott: – Kiss Judit vagyok, esküvőszervező. A férje hónapok óta titokban dolgozik velem, hogy megszervezzük az esküvőtök megújítását.
Először nem hittem el, amit hallottam, de Gábor szégyenlős mosollyal elismerte:
– Meglepetésnek szántam. Tudom, hogy mindig vágytál egy igazi, nagy esküvőre, és ezt szerettem volna megadni neked.
Megdöbbentem, de végül a haragom lassan megkönnyebbülésbe fordult.
Egy új kezdet
Leültem mellé, és azt mondtam: – Legközelebb, ha meglepetést tervezel, ne rejts el senkit az ágyad alatt, jó?
Mindketten nevettünk, és éreztem, hogy ez az eset valójában közelebb hozott minket egymáshoz.
Ez a furcsa helyzet emlékeztetett arra, hogy a szeretet néha a legváratlanabb formában mutatja meg magát.
