A férjem akkor hunyt el, amikor a gyerekek még nagyon kicsik voltak. Egyedül maradtam adósságokkal és munka nélkül. Akkor a nagymamám azt tanácsolta, hogy menjek külföldre dolgozni.
Szinte egész életemet külföldön töltöttem munkával, miközben a lányaimról a nagymama gondoskodott: idén úgy döntöttem, hogy meglátogatom őket, és megdöbbentem.
Nem tudtam, hogyan hagyhatnám magukra a gyerekeket, de a nagymamám biztos volt benne. „Menj csak, én boldogulok” – mondta. Így elutaztam Franciaországba dolgozni. Rendkívül nehéz volt, de sikerült.
Minden megkeresett pénzt hazaküldtem a nagymamának, csak a legszükségesebbekre tartottam meg magamnak. Szerencsére a gyerekekkel minden rendben volt.
Amikor a lányaim egyetemre mentek, én fizettem a tanulmányaikat és a lakhatásukat. Idővel sikerült két lakást vásárolnom nekik.
Szinte egész életemet külföldön töltöttem munkával, miközben a lányaimról a nagymama gondoskodott: idén úgy döntöttem, hogy meglátogatom őket, és megdöbbentem.
Néhány napja érkeztem meg hozzájuk, hogy együtt ünnepeljük a karácsonyt és az újévet. Magammal hoztam 7000 eurót, amit az elmúlt hónapokban spóroltam össze. Azt gondoltam, hogy ezt szétosztom közöttük, hogy a saját szükségleteikre költhessék.
– Drágáim, ez az én újévi ajándékom nektek.
– Anya, nincs szükségünk a pénzedre – válaszolták.
– De… miért? Hiszen egész életemben értetek dolgoztam.
– Anya, ez a te pénzed. Egész életedet nekünk szentelted, de közben elfeledkeztél magadról. Szeretünk, és azt akarjuk, hogy boldog légy.
Nem tudtam, mit mondjak. Mintha az egész teher lehullott volna rólam. Együtt mentünk el egy szépségszalonba, majd vásárolni. Újévkor pedig úgy döntöttünk, hogy a hegyekbe utazunk pihenni.
Szinte egész életemet külföldön töltöttem munkával, miközben a lányaimról a nagymama gondoskodott: idén úgy döntöttem, hogy meglátogatom őket, és megdöbbentem.
Most boldog vagyok. Kiderült, hogy készen állnak ugyanúgy támogatni engem, ahogy én támogattam őket. Ez egy új szakasz az életemben, tele szeretettel és törődéssel.
