A világ kegyetlen, és még kegyetlenebb, ha a körülöttünk lévő szívek kőből vannak.
Erzsébet néni tudta, milyen az élet. 62 évesen sokkal több sötét napot látott, mint naposat, és rengeteget sírt.
De Erzsébet néni nem volt az a fajta nő, aki feladja. Minden alkalommal, amikor az élet a földre taszította, újra felállt, és készen állt a harcra. Három évvel ezelőtt elvesztette a férjét, majd egy tornádó elpusztította az otthonát. De összeszedte magát, és újrakezdte.
Fogta a megtakarításait, és vásárolt egy kis élelmiszerboltot Michigan egy kellemes, közepes méretű városában. A hely tökéletes volt számára: elég nagy ahhoz, hogy értékeljék azokat a különleges termékeket, amelyeket árult, de elég kicsi ahhoz, hogy barátságos és meghitt maradjon.
A város lehetett barátságos és meleg, de Kristóf, Erzsébet néni főbérlője egyáltalán nem volt az. Kristóftól bérelte azt a kis lakást, amely nem volt messze a boltjától.
Amikor nehéz idők jönnek, fontos, hogy ott legyünk egymásnak. Ebből a szempontból Erzsébet néni tökéletes bérlő volt. Csendes, rendben tartotta a lakást, és mindig időben fizetett. De egy hónapban nem tudott teljes összeget előteremteni.
Kristóf kivette a borítékból a pénzt, és Erzsébet néni orra alá dugta.
– 120 dollár hiányzik, Erzsébet néni!
Az idős asszony elpirult.
– Ahogy próbáltam elmagyarázni, Kristóf úr… Sok kisvállalkozás küszködött a Covid miatt, és én hitelre adtam élelmiszert néhány rászoruló családnak. Most egy kicsit megszorultam, de tudja, hogy mindig pontosan fizetek! Két héten belül rendezem a hiányzó összeget…
– Ha úgy döntött, hogy Teréz anyát játszik, az AZ ÖN problémája! – csattant fel Kristóf. – Én üzletember vagyok, nem jótékonysági szervezet! A hét végéig ki kell költöznie!
– De Kristóf úr… – próbálkozott Erzsébet néni. – Csak néhány napról van szó, és nem fordul elő többé!
– Előfordult már egyszer, és nekem ennyi elég, Erzsébet néni. Kifelé! – mondta Kristóf ridegen, majd sarkon fordult és távozott. Úgy érezte, igaza van. Látta Erzsébet néni élelmiszerboltját, és jó üzletnek tűnt.
Mindig sokan jöttek-mentek, telepakolt táskákkal távoztak, és a csemegeüzlet része különösen népszerű volt.
– Milyen sok pénze lehet! – morogta magában. – Csak egy ügyeskedő vénasszony!
Kristóf hazament, és készülődni kezdett, mert vacsorázni ment a húgához. Vanessza volt a kedvenc testvére, és mindig aggódott érte. A nője férje állandóan munkanélküli volt, és Vanessza két állást vállalt, hogy el tudja tartani a családját.
Kristóf felajánlotta, hogy a 16 éves fiának hétvégi munkát ad, de Vanessza mindig elutasította, szégyenlősen elpirulva.
– Ne aggódj, Kristóf – mondogatta. – Megoldom valahogy.
De Kristóf látta, hogy a húga karikás szemű és egyre soványabb. Mivel aznap volt az unokaöccse születésnapja, egy 20 dolláros bankjegyet tett egy borítékba, majd elindult Vanessza háza felé.
Amikor megérkezett, Vanessza boldog mosollyal fogadta. Sokkal kipihentebbnek tűnt, és az étel illata mennyei volt.
– Szia! – köszönt Kristóf, és puszit adott a húgának. – Hol van az ünnepelt?
– Játszik a videojátékkal Erzsébet nénivel – mondta Vanessza mosolyogva. – Gyere be!
Aztán felkiáltott a lépcsőn:
– Joss, Erzsébet néni, gyertek le! Kész a vacsora!
Kristóf döbbenten nézte, ahogy Erzsébet néni, az idős asszony, akit épp aznap lakoltatott ki, belépett a szobába – ráadásul láthatóan remekül kijött Vanesszával és az unokaöccsével! Erzsébet néni szintén meglepődött, de megőrizte a nyugalmát.
– Jó estét! – mondta kedvesen. – Örülök, hogy látom! Nem tudtam, hogy Vanessza az ön húga…
Kristóf elpirult és zavartan megköszörülte a torkát.
– Öhm… igen, ő a húgom… tudja…
– Gyertek gyorsan! – szólt Vanessza. – Kihűl a sült!
– Sült? – kiáltott fel Joss. – Az a kedvencem! De anya, tudom, hogy csak a jövő héten kapsz fizetést… Hogy engedhetjük ezt meg magunknak?
Erzsébet néni megsimogatta a fiú kezét, és elmosolyodott.
– Ne aggódj emiatt – mondta. – Anyukád hitele jó nálam. Egyébként is, ez az illat csodálatos, és farkaséhes vagyok!
Kristóf lehajolt, és halkan megkérdezte:
– Vanessza az, akinek segít?
– Ő az egyik – felelte Erzsébet néni. – Lehet, hogy nem mondta el, de elveszítette az egyik munkáját, és addig segítek neki, amíg talpra nem áll.
Kristóf érezte, hogy a szégyen elönti az arcát.
– Sajnálom… de miért nem kért segítséget tőlem?
Erzsébet néni lágyan válaszolt:
– Tudja, mindenkinek van büszkesége. Vanessza önálló akar maradni, és gondoskodni a fiáról. Egy baráti segítség egy dolog, de rokoni alamizsnát kérni egészen más.
Kristóf halkan megszólalt:
– Tudja mit? Mostantól féláron bérelheti a lakást… Nevezzük befektetésnek a közösségem és a húgom jólétébe.
Az este végére Kristóf rájött, hogy Erzsébet néni kedves és remek társaság. Aznap este megváltozott a gondolkodása. Elhatározta, hogy követi a példáját, és ő is segítő kezet nyújt.
