Minden vasárnap ellátogattam a férjem sírjához, hogy közelebb érezzem magam hozzá. Egy nap azonban egy megdöbbentő felfedezést tettem: a sírkövet tojások maradványai borították. Először kegyetlen tréfának hittem, de amikor rajtakaptam az elkövetőt, a szívem összetört. Az a személy árult el, akiben a legjobban megbíztam.
A veszteség és a fájdalom
Egy évvel ezelőtt veszítettem el a férjemet, Dávidot. Hirtelen történt, figyelmeztetés nélkül – egy szívroham ragadta el. Egy pillanat alatt omlott össze az a huszonöt év, amit együtt építettünk.
Az első hónapok ködben teltek. Próbáltam erős maradni a gyerekeink miatt, de belül darabokra hullottam. A temető lett a menedékem, ahol úgy éreztem, Dávid még mindig velem van. De néhány hónappal ezelőtt valami megváltozott.
A furcsa jelek
Egy vasárnap tojások összetört héjait és a sárgája foltjait találtam a sírkövön. Először azt hittem, valaki rossz tréfát űz velem. Talán gyerekek szórakoztak?
A következő héten újra megtörtént. Ezúttal még több tojást találtam. Megpróbáltam segítséget kérni a temető dolgozóitól, de csak egy vállrándítást kaptam: „Töltsön ki egy jelentést.”
A tehetetlenség és a fájdalom egyre nőtt bennem. Ki akarna egy sírt így meggyalázni?
Az igazság pillanata
Dávid halálának évfordulóján nem tudtam aludni. Hajnali öt órakor kimentem a temetőbe. Ahogy a sírjához értem, megdermedtem.
Friss tojáshéjak borították a földet. És valaki ott állt a sírkő mellett – egy tojással a kezében.
„Hé!” kiáltottam. „Mit csinálsz?”
Az alak lassan megfordult, és a lélegzetem elakadt.
„Ági?” A saját húgom állt ott, arca sápadt, keze remegett.
A fájdalmas igazság
„Te tetted ezt?” kérdeztem hitetlenkedve.
Ági arca megkeményedett. „Úgysem értenéd.”
„Próbáld meg elmagyarázni!”
Keserű nevetést hallatott. „Azt hiszed, Dávid tökéletes férj volt? Évekig hazudott neked.”
„Mégis miről beszélsz?” suttogtam.
„Volt egy viszonyunk. Öt évig. Ígéreteket tett nekem – jövőt, pénzt. Aztán meghalt, és semmit sem kaptam. Minden hozzád és a gyerekeidhez került.”
Mintha a föld kicsúszott volna alólam.
„Nem, ez nem lehet igaz...”
Ági gúnyosan felnevetett. „Nézd meg a végrendeletét! Mindent neked hagyott.”
A kételyek árnyéka
Képtelen voltam feldolgozni a hallottakat. Lehetett igazság abban, amit mondott?
Végül elengedtem a múlt fájdalmát. Bár Ági szavai fájtak, Dávid emlékét nem hagytam, hogy beárnyékolják.
„Viszlát, Ági,” suttogtam egy nap a sírnál. „Nem engedem, hogy elvedd őt tőlem.”
A veszteség sosem múlik el, de megtanultam újra békére lelni.
